paduc
Teste megnyúlt, áramvonalas, háta és hasa egyformán ívelt. Szája teljesen alsó állású, megvastagodott ajkait szaru borítja. E szaruborítás segítségével fejti le a kövek algaborítását. Sajátos táplálkozási szokásai miatt nem konkurense egyetlen halfajunknak sem. A hát- és farokúszó szürkés feketén szegélyezett, a többi úszója vörhenyes. Ívási időben az ivarérett példányok teste kékes színezetű, melluszonyaik narancsvörösek. A hímek testén harántcsíkozás, a fejen és a test felső részén nászkiütések (dorozsma) jelennek meg. Az ivarérett egyedek a folyóba beömlő patakok torkolatánál gyűlnek össze. Csoportosan ívik. Az egyetlen olyan magyarországi halfaj, amely a kövek algabevonatával táplálkozik. Sajátos életmódja miatt egyetlen magyarországi fajnak sem jelent táplálékkonkurenciát. Ívása április-májusban zajlik az erősebb sodrású szakaszokon.
A folyók márna szinttája feletti szakaszának névadó faja. Elsősorban a gyorsabb sodrású, kavicsos aljzatú vízfolyásokat kedveli.
Elterjedési területe Európa középső és déli területe, bár az Ibériai-félszigeten a faj nem őshonos. Magyarországon a legtöbb nagyobb vízhozamú folyó felső szakaszán, ahol az aljzat homokos gyakran előkerülhet.
Szerepel a Berni Konvenció III. függelékében. Hazai állományai korlátozott kiterjedésű élőhelye ellenére biztonságban lévőnek tekinthetők. Magyarországon nem áll védelem alatt.
A paduczónában az egyik leggyakoribb halfaj, emiatt a halászok fogásainak is tetemes részét ez a faj képzi. A márnazónában is előfordulhat nagyobb egyedszámban, de az alsóbb szinttájakban csak alkalmi előfordulására lehet számítani.