Bodorka
A test oldalról lapított, háta mérsékelten magas, a hátvonal a hátúszóig ível felfelé. A faroknyél rövid, oldalról szintén nyomott. Cikloid pikkelyei nagyok, ezüstös színűek. Az úszók vöröses-narancs színezetűek, a kifejlett példányokon az úszók szegélye barnás-fekete. A hátúszó a hasúszó elülső függőleges vonalában kezdődik. A farok alatti úszó homorú, a farokúszó mélyen bevágott. Feje kicsi, szája középállású. Maximális testmérete nem haladja meg a 30 cm-t, tömege a 2 kg-ot.
omnivor, táplálékát egyaránt alkotják a kisméretű planktonikus szervezetek, algák, növényi törmelékek. Idősebb korban a táplálékában megtalálhatók a zoobentoszt alkotó féreg és különféle kisebb rovarfajok. A pontyfélék közül az egyik legkorábban ívó faj, a szaporodás kb. 12-14 °C vízhőmérsékletnél indul. Az ívási periódus általában áprilisra esik. Az ívási alzatra nem érzékeny, ikráját egyaránt lerakja növényzetre, vagy bármilyen szilárd alzatra. A pontyfélékre jellemző módon nem ivadékgondozó. A kikelt lárva a növényzettel benőtt sekély területeket részesti előnybe. Az első év végére a standard testhossz rendszerint eléri a 60 mm-t hazai természetes vizeinkben.
Széles hőmérsékleti toleranciája, valamint viszonylag alacsony oxigénigénye révén széles körben elterjedt a legkülönfélébb típusú vízterekben, az alföldi vízterek egyik leggyakoribb faja. Előnyben részesíti a csendesebb, magasabb tápanyagtartalmú vizeket.
Az euroszibériai faunakomplexum euribionta csoportjához tartozik. Elterjedési területe az euromediterrán faunatartomány északi részére esik, de megtalálható Szibériában is. Csak Európa legészakibb területeiről hiányzik. Hazánkban is őshonos.
A faj elterjedési területén természetvédelmi szempontból biztonságban van.
Halastavakban nem tenyésztik, állományai itt járulék halként sem jelentősek. Természetes vizekben főként a kisszerszámos halászok zsákmányában fordul elő. Kis termete miatt konyhai felhasználása nem jelentős, azonban húsa jó minőségű, olajban jól átsütve ízletes étel.