Süllő

Erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje nagy, szintén oldalról lapított, orrhossza jóval meghaladja a szem átmérőjét. Csúcsba nyíló szája is nagy, fölső állkapcsának vége eléri a szem hátsó vonalát, esetleg azon is túlér. Szájában erős fogak ülnek, melyek között nagyobb, a többi közül kiemelkedő ebfogak is találhatók. Két hátúszója közül az elsőben 13-17 tüske, a másodikban 19-24 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a széle mérsékelten bemetszett. Anális úszója rövid, benne 11-13 osztott sugár van. Hasúszói a mellúszók alatt, de azoknál kicsivel hátrébb foglalnak helyet. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 80-100. Zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendeződésű sötétebb harántsávok mintázzák. A nagyobb példányok 50-60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 14,5 kg (1990)

Jellemző rendkívül erős territórium tartása. Táplálkozása vízközt történik. A faj ivadékgondozó.. Elkerüli a laza üledékkel fedett mederrészeket és az elmocsarasodó vizeket . A kis folyóknak inkább csak a torkolatában fordulnak elő a befogadó nagyobb folyóból felúszó fiatal példányok.

Előfordulása alapján a ritka kategóriába sorolható. Áramláskedvelő, bár búvóhelynek inkább a vízfolyások csendesebb visszaforgóit választja. A víztér oxigén ellátottságára érzékeny. emiatt állóvízi állományai csak a megfelelő oxigén ellátottságú vízterekben alakulnak ki Ennek ellenére inkább a toleráns kategóriába sorolható

Európai elterjedése a Visztulától az Aral-tóig terjed, így nálunk is őshonos. Hiányzik Nyugat- és Dél-Európából, bár Olaszországban telepítik.

Magyarországon nem áll védelem alatt. Mind európai, mind hazai állományai biztonságban vannak természetvédelmi szempontból

Legértékesebb és legkeresettebb halaink egyike. Részesedése a halász- és horgászzsákmányban egyaránt jelentős, tehát vizeink süllőállománya gazdasági szempontból is igen komoly értéket képvisel. Nagyobb példányait fogasnak is nevezik.