Ponty

Megnyúlt testű, oldalról lapított, változóan magas hátú hal. Feje közepes méretű, szája kicsi és csúcsba nyíló , fölső állkapcsán és szájszögletében 1-1 pár rövid bajuszt visel. Orra tompán lekerekített, hossza jóval nagyobb a szem átmérőjénél. Hosszú hátúszójában 15-22 elágazó sugár van, az úszó széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú, és az elején lévő bognártüske hátsó oldala erősen fogazott. Farkalatti úszójában 5-6 osztott sugár van, előttük a csonttüske szintén fogazott. Oldalvonala teljes, pikkelyes pontyoknál 32-41 pikkely számolható rajta. A tenyésztésben korábban nagyobb arányt képviselő tükörpontyoknál inkább csak a hátúszó alatti sorban és a faroknyélen találunk pikkelyeket. A nagyobbak hossza 40-50 cm, de 1 méter fölött is lehet.

Tápláléka vegyes,mindenevő.

A folyók dévérzónájának jellemző hala, amelyet másként pontyzónának is neveznek. A lassú vizet kedveli, de jól alkalmazkodik, ezért a paduczóna aljától a torkolatig előfordulhat. Az állóvizek közül a sekély, jól fölmelegedő, gazdag fenékfaunával rendelkező tavak felelnek meg legjobban igényeinek, de nem hiányzik a mélyebb víztározókból, holtágakból sem. Csekély oxigénigénye a mocsaras helyeken is lehetővé teszi jelenlétét, de az áttelelése itt bizonytalan.

Eredete nem egyértelműen bizonyított. Egyes vélemények szerint őshazája kis-Ázsia, míg mások ezt a távol-keletre teszik. Tény, hogy a pleisztocénban már Európa szerte elterjedt. Telepítése révén ma gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható.

A magyarországi természetes vízi állományok a telepítéseknek köszönhetően stabilak, vagyis a faj tömegesnek tekinthető, azonban ha figyelembe vesszük a természetes vízi pontyformák arányát, akkor a helyzet nem ennyire kedvező. Ezt az állapotot tovább rontja, hogy természetes vizeink jelentős része az alzat minőségére rendkívül érzékeny nem ivadékgondozó fitofil ponty szaporodására alkalmatlanná vált!

Halgazdaságaink legnagyobb mennyiségben nevelt és tenyésztett hala, amelyet horgászvizekbe is igen nagy tételben telepítenek.