Dévérkeszeg

Oldalról lapított, magas testű faj. A hát vonala gyengébben a hasi oldal erősebben ívelt. A hát vonalában főleg a kifejlett egyedek esetében egy törés figyelhető meg. Feje kicsi szája félig alsó állású. Pikkelyei az oldalvonaltól felfelé haladva kisebbednek. A pikkelyek a hát közelében körülbelül feleakkorák, mint az oldalvonalnál. A legnagyobb keszegfajunk, akár fél méteres nagyságot is elérhet.

Táplálkozási habitat csoportosítás szerint a bentikus, táplálkozási guild szerint az omnivor csoportba tartozik. A faj a nem ivadékgondozó fito-litofil szaporodási guildbe sorolható.

A dévér szinttájú vízterek névadó halfaja. Ennek ellenére - igaz inkább a vízátfolyásos - állóvizekben is nagyobb állományai élhetnek, ennek megfelelően az eurytop csoportba sorolható, előfordulása szerint tömeges, tolerancia szintje szerint toleráns.

Az euroszibériai faunakomplexum termofil csoportjához tartozik. Palearktikus elterjedésű, kizárólag Dél-Európa egyes területeiről hiányzik. A Duna vízrendszerében őshonos.

Az egyik leggyakoribb keszegfajunk, amely a legtöbb magyarországi víztérből előkerül. Nem élvez védelmet.

A kifogott mennyiség tekintetében a horgászok és a halászok zsákmányában is az egyik legjelentősebb tétel. Köszönhető egyrészt annak, hogy tágtűrésű faj, tehát szinte mindenféle magyarországi víztérben előfordul. Kedveltségének egyik legfőbb oka, hogy nagyobbra nő, mint a többi keszegféle.